A karácsony azt üzeni, hogy szembe kell mennünk az önzés kultúrájával – hangsúlyozza Marton Zsolt római katolikus püspök. A Váci Egyházmegye vezetőjével az ünnep alkalmából beszélgetett a Szabadföld újságírója a boldogság kereséséről, a szeretet erejéről és a karácsony lényegéről. Marton Zsolt szerint a családoknak manapság a minőségi és a mennyiségi idő eltöltésére van a legnagyobb szükségük.
– Karácsonykor Isten emberré lett. Mi ennek a jelentősége számunkra és mi az ünnep eredeti lényege?
– Minden ember keresi a boldogságot. A karácsony az erre adott keresztény válasz. Isten ugyanis annyira szeret bennünket, hogy vállalta az emberi létet: Jézus Krisztusban – akiben egyszerre van jelen az Isten és az ember – egészen közel jött hozzánk, hogy megmutassa a boldogság felé vezető utat. A karácsony keresztény ünnep, Isten megtestesülése választ ad az ember boldogságvágyára. Már a kereszténység előtti kultúrák is ünnepet tartottak a téli napforduló idején, amikor új világosság kezdődött az ember életében. A keresztény hit erre azt felelte, hogy ne a Napot és ne mitológiai személyt dicsőítsünk, hanem azt az Istent, aki emberré lett, és igazi reményt ad az életünknek. A karácsony eredeti üzenete az, hogy van értelme és célja az életünknek. Isten, aki bennünket nagyon szeret, meg is mutatta nekünk, hogyan kell szeretnünk másokat.
– Miért gyermekként lépett be az emberek közé a testet öltött Isten?
– A prófétai jövendölések, a zsidó hit a dicsőséges eljövendő messiásról beszélnek, arról, akit Isten felken arra, hogy felemelje Izráel népét. A hagyomány szerint Dávid utódja vagy egy nagy hatású próféta lesz a megváltó. Keresztelő Jánost is ezért nézték messiásnak. Isten azonban másként cselekedett, mint ahogyan várták, ugyanis Jézus születésével a legtörékenyebb emberi állapotot választotta. Ezzel megmutatta, hogy az ő szeretetében mindenkinek része lehet, a leggyöngébb embertől a legerőteljesebbig. Jézus valódi ember volt, nem palotában, jó szálláshelyen született, hanem azt is mondhatnánk mai nyelven, hogy egy hajléktalan házaspár gyermekeként. Isten tehát a peremre szorult emberekkel is sorsot vállal, és ezáltal is egészen közel akar jönni hozzánk. Az emberek karácsonykor felismerhetik, hogy Isten mindenkit szeret. A karácsony nagyon meghitt ünnep, mert ilyenkor együtt van a család, a békére törekszünk, és oda akarunk figyelni a másikra.
– „Isten azért küldi közénk egyszülött Fiát, hogy megismerhessük azt az isteni létmódot, amelynek lényege az egymásra figyelő, egymást befogadó szeretetkapcsolat” – fogalmazott püspök úr tavalyi karácsonyi üzenetében. Karácsonyt általában is a szeretet ünnepének mondják az emberek. De miként kell ezt helyesen értelmezni?
– Karácsony valóban a – nagybetűs – Szeretet ünnepe. A szeretet megnyilvánulása viszont nemcsak az érzelmeket jelenti. Sokan azt gondolják, hogy az a szeretet, ha jól érezzük magunkat azokkal, akikkel – úgymond – egy húron pendülünk. E szerint a szeretet azt jelenti, hogy engem valakik szeretnek, aki pedig nem, azzal nem törődünk. Ez valójában önzés. A Krisztus szerinti Szeretet azt mutatja meg, hogy az abszolút értéket el tudom fogadni a másik emberben. Isten az élet forrása, és önmaga képmására alkotta meg az embert. Ezért minden ember értékes, az is, aki számunkra nem szimpatikus vagy a társadalomból kitaszított. Hogy ezt megértsük, ahhoz kell Isten segítségével az elszánt odafordulás. Karácsonykor az egyházmegyénkben meglátogatjuk majd a fedél nélkülieket, hogy kifejezzük, a hajléktalan ember is Isten képmása, neki is van emberi méltósága. Karácsony fontos üzenete, hogy szembe kell mennünk az önzés kultúrájával.
– Karácsonykor megajándékozzuk családtagjainkat, de Ferenc pápa is felhívta arra a figyelmet, hogy a legnagyobb karácsonyi ajándék Jézus. Mire hívja fel a családok figyelmét a karácsony?
– Jézus, azaz maga Isten, igazi emberként jelent meg. Úgy élte meg a földi életét, hogy a háttérbe szorította isteni természetét, a bűn kivételével átélte az egész emberi sorsot. Szenvedett a kereszten. Isten ezzel valóságosan közel jött hozzánk, mert szeret bennünket. Az a legnagyobb ajándék, hogy ezt mi is meg tudjuk tenni egymás felé. Nem véletlen, hogy a lelkileg érett ember nem álmodozik karácsonykor tárgyi ajándékról, hanem az egymásra figyelés és az elfogadás örömére, emberi kapcsolatokra, jó beszélgetésekre vágyik. Isten Jézus Krisztusban bizonyította számunkra, hogy lehet így élni. Nem szabad mindig a veszteségekre gondolni, hanem akár a kis dolgokban is az örömöt kell látni.
– Püspök úr hogyan ünnepel karácsonykor? Munkával telik az ünnep?
– Nem szeretem az ünneppel kapcsolatban azt a szót használni, hogy munka. Amit elvégzünk az ünnepen, az szolgálat. Nem az a célunk, hogy minél hamarabb legyünk rajta túl, ezt a szolgálatot örömmel végezzük. A lelki családomat, a papnövendékeimet karácsonyra meghívom Vácra. Már karácsony előtt mindegyikükkel beszélgetek. December 24-én közösen vacsorázunk, mindenki kap ajándékot, együtt vagyunk imádságban, majd készülünk az éjféli szentmisére. Másnap, karácsonykor együtt szolgálunk a templomban. Ezt követően a papnövendékek elmennek a családjukhoz, én magam pedig édesanyámmal rokonlátogatóba megyek Martonvásárra, ahol misézni is szoktam.
– Melyik volt püspök úr számára a legemlékezetesebb karácsony?
– Gyermekkorom karácsonyai nagyon kedvesek voltak számomra. Megélhettem, hogy a gyermekek karácsonyához hozzátartozik a mesevilág. Nagy karácsonyfánk volt, amit az angyalok díszítettek, és amíg elkészült, mi addig rokonoknál töltöttük az időt. Boldogan telt a gyermekkorom, és ennek része volt az idillikus családi együttlét. Önálló lelkipásztorként az első karácsonyomon annak a csodáját éltem át, hogy amikor december 24-én ebéd után egyedül maradtam, akkor nem félelmet éreztem a magányomban, hanem néhány órás csendben készültem az éjféli szentmisére. Annak az örömével voltam egyedül, hogy a családok otthon töltik az időt együtt, én pedig az Úrral vagyok.
– Alig több mint kétezer éve Betlehemben megszületett Jézus. Ma pedig a világban számos helyen háborúk dúlnak, és Jézus szülőhelyén, a Szentföldön is emberek veszítik életüket a fegyveres konfliktus miatt. Mi a karácsony üzenete a mai háborús időkben?
– Nagyon súlyos helyzet van a világban. A háború mindig az emberi szívből indul el, mert nincs meg a másik fél elfogadása. Ezért elsősorban a szívekben kellene megteremteni a békét. Karácsonykor az egyik olvasmány alapján azt mondjuk, hogy a messiás, aki eljön, a béke fejedelme. Ez Jézus Krisztusra vonatkozik. Az sem véletlen, hogy az új év első napja a béke világnapja. A béke mindig azzal a kérdéssel kezdődik, hogy önmagammal békében vagyok-e. A háború abból indul ki, hogy egy hatalmon lévő ember önmagával nincs békében, és ennek a forrása az, hogy Istennel sincs békében, vagy nem fogadja be Istent a szívébe. Mi keresztények leginkább imádkozni tudunk a szív békéjéért, amellett, hogy fizikai segítséget is nyújthatunk a szenvedőknek. Emberek és istenek címmel készült el évekkel ezelőtt egy film, amely Algériában élő trappista – vértanúságot szenvedett – szerzetesekről szól. Az iszlám környezetben, kiszolgáltatott helyzetben éltek, de nem hagyták el az általuk gondozott embereket. Az odaforduló szeretet egy bandavezért is megérintett a filmben, aki előzőleg megfenyegette az egyik szerzetest. Ez a jelenet is azt mutatja számunkra, hogy a szeretettel le lehet győzni a gonoszt.
– Idén ünnepelte papi szolgálatának 25. évfordulóját. Püspöki jelmondata a „Hűséges az Isten”. Miért éppen ezt választotta?
– Az egyik – börtönben meghurcolt – lelki atyámnak is ez volt a jelmondata. Nem készültem püspöknek, de Isten népének szolgálata azt jelenti számomra, hogy oda megyek, ahová küldenek. Nem voltam és nem vagyok tökéletes pap és ember, de nagyon megérintett, hogy Isten ennyire hűséges hozzám. Persze én is törekedtem erre, de azért ügyetlenkedve. És Isten mégsem hagy el engem a szolgálatban. Mindig kitartott mellettem, és ezt nagyon jó érzés megélni.
– Családreferens püspökként hogyan látja, mire van a legnagyobb szükségük ma a magyar családoknak?
– Időre lenne szüksége a családoknak. Az lenne a legjobb, ha a családtagok fizikailag több időt tölthetnének együtt, és közösen tudnának kirándulni, strandra menni, játszani. Fontosak lennének az olyan minőségi együttlétek, amikor nem kell rohanni sehova. Olyan alkalmakból van hiány, amikor nem feladatokat kell megoldani, hanem az egymásra való odafigyelés a fontos. A pandémia alatt nagyon jó volt látni a váci Naszály-hegyen, hogy a családok együtt kirándultak. Ha időt szánunk egymásra, akkor közelebb is kerülhetünk a családtagjainkhoz, és jobban megismerhetjük őket. A közösen töltött időben csodák születhetnek. Azt kívánom a családoknak, hogy találjanak időt a minőségi és a mennyiségi együttlétre, és tapasztalják meg a szeretetet, valamint azt az érzést, hogy az ajándékozóból lesz a legnagyobb megajándékozott.
T. Németh László
Fotó: Magyar Kurír, Szabadföld
