Kedves Barátaink!
Évszázadok, sőt immár egy évezred távlatából mit üzen nekünk Szent István király? Ha most élne, mi lenne a véleménye országunkról, világunkról? Hogyan reagálna a mai társadalmi és politikai kihívásokra? Mit tenne ma, itt és most nemzetünk atyja, aki tiszta szívből szerette Istent és nemzetét? Befogadó volt más nemzetek fiaival szemben, de aki a kereszténység ellen támadt, azt nem kímélte, mert tudta, hogy nemzetének megmaradása és lelki gazdagsága a keresztény hit megtartásán, népe fiainak istenkapcsolatán múlik.
Óriási felelősség nyugodott Szent István király vállán, hogy azokban a nagyon zavaros időkben biztos kézzel, bölcs döntésekkel, de megfelelő erővel és hatalommal megvédje népét, és felépítse, megszervezze Magyarországot és a lelkekben Isten országát. Hogy miként is lehetett képes ekkora teljesítményre, annak titka a fiának szóló Intelmekből derül ki számunkra:
„Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka… A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, …mindig mondjad: “Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben].” (IX. Az imádság megtartásáról)
Ezekről a szavakról a budapesti Szent István Bazilikában található Szent Jobb kápolnában bemutatott szentmiséim is eszembe jutnak, ahol minden csütörtökön „folytonos” imádkozást és engesztelést tartanak hazánkért. És bár mindez a Szent Jobb ereklye jelenlétében történik, mégsem az ereklye áll a középpontban, hanem az Oltáriszentségben rejtőzködő Jézus. Szent István épségben megmaradt jobbja ma is a lényegre, Istenre mutat, de ugyanazzal a „mozdulattal” hív, és ha kell, int is. Hív, mert papként igen erősen megtapasztalom, hogy mennyire sok az „aratnivaló”, és hogy milyen kevés a „munkás”. István királyunk hív, hogy ne feledkezzünk el kérni az „aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába” (ld. Lk 10,2).
Isten munkatársainak lenni (nem csak papként!) különleges, egyedi küldetés, amelyet Isten akarata szerint csak az Ő segítségével tudunk megvalósítani. Boldogságunk és boldogulásunk ezen múlik! Imádságban boruljunk le Isten előtt, tartsunk csendességet, figyeljünk szavára, a nekünk küldött jeleire, hogy mit szeretne, hogy tegyünk, hogyan döntsünk, kivel tegyünk jót és hogyan. Ahogyan Ferenc pápa fogalmaz: „Minden megkeresztelt emberben, az elsőtől az utolsóig, hat a Lélek megszentelő ereje, mely evangelizálásra késztet.” (Evangelii Gaudium, 119.) Lehetőség és felelősség is ez, amivel élnünk kell a mai, Szent István korához képest másképpen zűrzavaros időnkben, amikor a gonosz támadásai belülről és kívülről, sok irányból és sokféle módon érik hazánkat és mindannyiunkat személy szerint is. Ehhez adja meg az erőt számunkra is a Jézussal való személyes találkozás öröme, amint szent elődeink is ebből a forrásból merítettek.
„Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” olvassuk a Szentírásban (Leviták könyve 19,2). De amit Isten kér, azt csak Isten segítségével tudjuk megtenni! István királyunk ezt a nagy igazságot ismerte fel. Az ő sikerének titka nem más, mint a „folytonos imádkozás”, azaz Istenre figyelés jó állapotokban és nehéz helyzetekben egyaránt. Legyen számunkra is Isten fontosabb, mint saját magunk! Legyünk kész áldozatokat hozni azért, hogy a ránk bízott emberek a mi cselekedeteinken keresztül megismerhessék Isten szeretetét. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, időt kell töltenünk Istennel. Olyan időt, amikor nemcsak mi beszélünk Istenhez, hanem addig-addig figyelünk Rá, készséges nyitottsággal az Ő akaratára és igazságára, amíg meg nem halljuk szívünkben az Ő hangját. Ha az imádságra kellő időt szánva meghozzuk azt az időáldozatot, amely minden bensőséges kapcsolat alapja, de amely rohanó világunkban annyira nehéznek tűnik, meg fogjuk tapasztalni, hogy Isten mennyire nagyvonalú: kegyelmei százszorosak és ezerszeresek! Mint amikor annak idején az öt kenyérrel és két hallal ezreket jóllakatott. Árpádházi szentjeink ezen a téren is nagy példaképeink. A szent életű emberek pedig megszentelik családjaikat, környezetüket, nemzetüket is!
Ezért szeretném hívni kedves Barátainkat, hogy Szent István királyunk példáját követve, legyünk mindannyian buzgók a közbenjáró imádságban a környezetünkben élő ismerősök és ismeretlenek, a magyarok és más nemzetek fiainak megtéréséért egyaránt. Erre jó alkalom lesz a Szent István napjával kezdődő imakilencedünk, amikor mi, Krisztus Légiósai, együtt imádkozunk a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagjaival a hozzánk beküldött imaszándékokért, és bátorítjuk Barátainkat, hogy csatlakozzanak hozzánk az alábbi imádság (vagy más imádság) elmondásával augusztus 20. és 28. között:
Drága Istenünk! Szent István király megértette, hogy isteni törvényeid irányítják a világot, és átérezte saját küldetésének isteni eredetét és méltóságát. Ennek tudatában szent királyunk nagy felelősséggel fáradozott saját családja, udvara és népe jólétéért, értékrendjének nemesítéséért és a reábízottak üdvösségéért. Amikor pedig látta emberi korlátait és tehetetlenségét az élet útvesztőiben, nem tétovázott égi Édesanyánk és Nagyasszonyunk pártfogásába ajánlani népét.
Add, Uram, hogy mi is felismerjük szereteted szabályait és isteni küldetésünket a hétköznapi életben! Segíts, hogy nagylelkűen tudjunk élni és felajánlani életünket családjaink, népünk és a reánkbízottak lelki üdvéért! Szent István királyunk közbenjárását kérve nagy bizalommal hozzuk most eléd kéréseinket:…………………….. (saját szándékok belefoglalása)
Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak! Amen.
Minden imakérésért egyedileg imádkozunk, és kérjük Barátainkat, hogy maguk is kapcsolódjanak be, hogy így a közösség erejével sokasítsuk meg közbenjárásunk erejét. Ebben az időszakban szentmiséket is felajánlunk a hozzánk beérkező imaszándékokért. Az imaszándékokat postai és elektronikus levélben is elküldhetik, lehetőség szerint augusztus 16-i beérkezéssel. Imaszolgálatunk küldetésünk fontos része, ezért teljesen ingyenes, mindenki számára nyitott lehetőség.
Nyáron, amikor egy kicsit több szabadidővel rendelkezünk, álljunk meg tehát egy kicsit a nagy rohanásban, csendesedjünk el, és lehetőleg töltsünk minél több időt az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus közelében, akár éppen a Szent Jobb kápolnában. Legyünk tudatában annak, hogy az ima ereje, a hitünkről való tanúságtétel mások felé és a szeretet cselekedeteinek gyakorlása a legerősebb eszközeink a gonosz térnyerése ellen, illetve ezekkel építhetjük hatékonyan a lelkekben Isten országát! Merítsünk ehhez erőt szent elődeink példájából, és mondjunk elszántan ellen a gonosz kísértéseinek, amelyek mindenféle kifogásokat kínálva a másokért való imától és jócselekedetektől igyekeznek eltéríteni bennünket!
Kívánom, hogy a nyár folyamán állhatatosak tudjunk maradni az imádságban, és ennek gyümölcseként mindannyian megtapasztaljuk Istenünk kiáradóan bőséges szeretetét és jóságát.
Imával és szeretettel,
Szabó-Molnár Bálint LC atya
