Részlet:
Egy süketnéma meggyógyítása.
Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. Mk 7,31-35
„Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.
“Mit használ a harang, ha ti mindnyájan siketek vagytok? Mit használ a napsugár és a fénynek óceánja és a színek tarkasága, ha mindnyájan vakok volnánk?
Harangot szentelünk! Siketeknek?
Templomokat építünk. Némáknak? Néma szívűeknek?
Hagyjátok azt!
Ha harangot szenteltek, vigyázzatok, hogy siketek ne legyetek, ha templomot szenteltek, voltaképpen nem a falakat szentelitek – hisz azok kőből vannak –, hanem a lelketeket.
Úgy szeretném, ha igazán a lélek szavát megértő, az Isten nyelvén szólni tudó lelkek lennétek.
A harangszó, szózat a magasból, egy csodálatos hangszer.
A harangszó mit zeng? Mit lenget bele a világba? Mit ringat bele a levegőbe? Bim-bam! (ennyi lenne?)
Krisztus megtestesült. Reggel, délben, este zúg a harang. Halljátok?
Az Isten megtestesült, szegény emberek!
Látok mindenféle embert; milyen a ti házatok?
A ti véretek, a ti nemességtek, vagy proliságtok – nem törődöm vele!
Zúg a harang, gazdagnak, koldusnak.
Testvérek, siketek ne legyetek.
Testvéreim, az Isten haragja szól – halljátok?
Mi az evangélium? Zene, muzsika.
Mi az evangélium? Harangszó, nagy hit.
Hány siket van – remélem, itt egy sincsen –, de hány siket van Pesten és Bécsben és Párizsban, aki a legfelségesebb zenét nem hallja: Az evangéliumot.
Ez nemcsak hang a magasból, hanem hang Krisztushoz.
Nem értem most az eget, hanem értem a földet. Itt van a Krisztus valahol?
A földön van valahol?
Krisztus itt van az anyaszentegyházban. „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg.” Lk 10,16
Hogy az anyaszentegyházban annyi a baj, annyi a haszontalan pap, ne tévesszen meg, mert ebben az anyaszentegyházban van mégis Krisztus tekintélye.
Akarok ragaszkodni az Isteni Megváltóhoz.
A harang mondja: higgy az anyaszentegyházban!
Ne bízd magad az eszedre! Amikor az ember gondolkodik, csinál magának utat, csinál magának erkölcsi kódexet; mindenki egy született géniusz.
Testvér, harangoznak! Emberek, vigyázzatok magatokra. Nem rátok bízták az élet útjának kieszelését; azt én, az Isten fia hoztam nektek.
De vannak, akiknek elég egy kis „Népszava” (akkori kommunista újság), valami tárca és az ember szegreakasztja a hitét.
Harangoznak! Emberek, vigyázzatok magatokra, el ne tévedjetek!
Harangoznak! Merre? Krisztus felé.
Harangoznak! Úgy is mondhatnám: hova?
Az oltárhoz, a szentmiséhez (az igeliturgiához), Krisztushoz. Akartok imádkozni, hát Krisztussal imádkozzatok.
Hol imádkozik Krisztus? A szentmisében (az igeliturgiában), Ti, akik jobban bíztatok a ti dadogó tehetetlenségtekben, némuljatok el.”
A teljes beszéd erről a linkről letölthető.
