Március 19-e Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének főünnepe. József nem volt Jézus apja, de apukaként, édesapaként nevelte Jézust. Így ez az ünnep a gyermekeink sorsát meghatározó apák ünnepe is lett. A keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjére emlékezünk főünnepén.
Lukács evangélista többször Józsefet nevezi Jézus atyjának: József az apa helyén áll Jézus életében. Atyai szerepe abban is megnyilvánult, hogy korabeli szokás szerint ő adott nevet a gyermeknek. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében megfogant. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott. József Jézus számára sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa: az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, mivel róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.
József az igazi férfit testesíti meg, aki győzedelmeskedik a lélek sötét éjszakáján, legyőzve gyengeségeit és kétségeit. Szent József ezért nemcsak az utolsó pátriárka volt, hanem az első igazi férfi is, mert megmutatta, hogy az igazi hatalmat és tekintélyt nem az erős és kemény szavak jelentik, hanem az önfeláldozás és a szolgálat, a szeretet és a felelősség.
Ferenc pápa úgy fogalmaz, hogy Szent József a csöndes engedelmesség embere, aki magára vette az apaság terhét, mely nem tőle, hanem az Atyától származott. Végigvitte az apaságot minden velejárójával együtt: nemcsak támogatta Máriát és a kisdedet, hanem fölnevelte a gyermeket, mesterségre tanította – elkísérte az érett felnőtt korig. Mindezt egyetlen szó nélkül. Az evangéliumban József egyetlen szót sem szól. A hallgatás, a csöndes engedelmesség embere ő. Vállalja az apaságot és a misztériumot, azt mondják, hogy az Atya árnyéka: az Atyaisten árnyéka. És ha az ember Jézus megtanulta azt mondani az Atyjának, akit Istenként ismert, hogy „apa”, akkor azt József tanúságtételén keresztül tanulta meg. Ő az az ember, aki megőriz, növeszt, előrevisz minden apaságot és minden misztériumot, de nem tart meg belőle magának semmit. Ő a nagy József, akire Istennek szüksége van ahhoz, hogy előrevigye a nép hazavezetésének misztériumát az új teremtés felé.
A gondok, az aggodalmak közepette, életünk sötét időszakaiban tanuljunk Szent Józseftől, aki tudja, hogyan kell a „sötétben járni”, „hogyan kell meghallgatni Isten hangját”, „hogyan lehet csöndben előre haladni”.
Szent József valószínűleg Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak meg, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet-bazilika alatti barlangban volt, vagy a jeruzsálemi Jozafát-völgyben.
Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával. Még mielőtt házasságot kötöttek volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, de egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket.
Néhányan ezt a szentírási részt második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álmában. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozta meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József kétségekkel teli lelkiállapotára is utal. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni teljes önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak, és gondoskodott Máriáról.
Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.
József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott.
Józsefnek nagy üdvtörténeti szerep jutott. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése. Máté genealógiájából kitűnik ez.
Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvasunk Józsefről az evangéliumban (vö. Lk 2,42). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.
A nyugati egyház naptárainak tanúsága szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.
Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
* * *
A katolikus vidékeken József napja tavaszkezdetnek számít. Azok a szegediek, akik télidőben nem iparkodtak házuk előtt és udvarukban a hó eltakarításával, azt mondták tréfásan: „Nem vergődök vele, majd mögfogadom Szent Józsefot, majd elhordja ő.” Más mondás szerint: „Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik.”
Az ország sok vidékén ezen a napon eresztették ki először a méhrajokat. Göcsejben a gazda e napon nem ment el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.
Források:
Diós István: A szentek élete
Arkadiusz Nocoń: A hét szentje című sorozat – Vatikáni Rádió
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.
Vatikáni Rádió, Magyar Katolikus Lexikon, @ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet
https://eli.dnyem.hu/szent-jozsef-unnepe-az-apak-unnepe/
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jozsef-boldogsagos-szuz-maria-jegyese
