„A házasság nem olyan, mint a kanapé.” „A jó házasság olyan, mint a bor.” „A házasság olyan, mint egy virágba boruló fa.” „A házaság börtön.” Órákig sorolhatnánk ezeket a közhelyes állításokat. Rengeteg tévhit, jószándékú sablonos közhely és népi bölcsesség szól a házasságról, melyek közül néhány nem is tűnik olyan butaságnak elsőre. Jöjjön most 3+1 tévhit, amivel érdemes szembenézni a házasságkötés előtt.
1.Ha működik az összeköltözés, működni fog a házasság is
„Lakva ismerszik meg a másik” – szokták mondai, és talán ez a leggyakoribb szemrehányás, amit a házasságra tisztán készülő, házasság előtt össze nem költöző párok megkapnak. Nagyon népszerű lett az a gondolat, hogy mindent tesztelni kell először, és legfeljebb, ha nem működik, nem passzol az életünkbe, visszavisszük, mint a túlméretes kanapét az Ikeába. Abba már nem gondolunk bele, hogy utána azt eladják majd valaki másnak, mint a teljesen új kanapét, vagy épp mi magunk is egy már korábban tesztelt, kipróbált bútort vittünk haza. Kicsit illúzióromboló, ha vadonatúj kanapénkról kiderül, hogy azon már valaki más is heverészett korábban.
Ugyanez van a házassággal is. Ha a párunkat „hazavisszük kipróbálni”, összebútorozunk lehet, hogy kiderülnek nehézségek, eltérő prioritások, titkolt gyengeségek, de a bútorokkal ellentétben tökéletes ember nincs. Míg a nappalinkat megtervezhetjük és a méretben, színben tökéletesen passzoló kanapét lerakhatjuk a megfelelő helyre, addig emberből nem fogunk olyat találni, aki minden elvárásunknak megfelel. Egészen biztos, hogy fogunk találni a másikban kellemetlen szokásokat, fárasztó tulajdonságokat, ellenszenves reakciókat. Ráadásul az ember idővel változik. Ha azzal a mentalitással bútorozunk össze a másikkal, hogy kipróbálunk őt és legfeljebb szétköltözünk, jó eséllyel nem fogunk életre szóló kapcsolatot kiépíteni.
Sajnos, az agy nagyon okos kis rendszer. Pusztán az a tudat, hogy szabad vagyok a másiktól elválni, nem enged igazán mélyen kapcsolódni a másikhoz. Mindig marad egy érzelmi gát, egy pici rész, amit nem adunk oda a másiknak önmagunkból, mert féltjük, nem akarjuk, hogy sérüljön. Márpedig a házasságban, legalábbis az őszintén szabadon megkötött házasságban ez tud lenni az a plusz, ami miatt tűzön-vízen át működik. Természetesen kivételek mindig vannak és lesznek is mindkét oldalon, de pusztán azért összeköltözni házasság előtt vagy helyett, hogy teszteljük egymást, valójában önbecsapás.
2. Van tökéletes időpont a házasságra
Főleg keresztény körökben nagy nyomás tud a fiatalokra nehezedni a házasság időpontját illetően. Az ideális elképzelés, hogy fiatalon házasodjunk és „teliszüljük” utána a világot lehetőleg még harmincéves korunk előtt. Nyilvánvalóan ideális gyermekeket fiatalon vállalni a rugalmasság, testi és lelki erőnlét miatt, de pusztán azért belemenni egy házasságba, hogy elmondhassuk, fiatalon tettük, semmi értelme. Ahogy a fordítottjának sincs. Azért halogatni a házasságkötést, mert manapság világi szinten trend, hogy huszonévesen még nem állapodnak meg az emberek, szintén értelmetlen.
Ahogy arra várni, hogy a teljes egzisztenciánk meglegyen, az is felesleges. Talán, mint a legtöbb dologban, a házasságkötésben is az arany középút a legjobb. Badarság minden kilátás nélkül, pusztán a szerelem erejében hinni és rögtön az oltárhoz rohanni. De nem lehet a másikkal való elköteleződés fokmérője a pénz, az anyagiak. Nem akkor érdemes újabb szintre emelni egy kapcsolatot, amikor „pénz, paripa, fegyver” mind megvan hozzá, hanem akkor, amikor megérett rá a kapcsolat. Ehhez pedig az önismeret és az ima a legjobb kulcs.
Itt szeretnék egy érdekességre rávilágítani. Ha egy kapcsolatban azt érezzük, hogy kezdenek kicsit szétcsúszni a dolgok, ellaposodni a randik, akkor nem feltétlenül a szakítás a megoldás. Meg kell vizsgálni a kapcsolatot, mert gyakran olyankor kezd stagnálni egy kapcsolat, amikor időszerű lenne szintet lépni. Nyilván ez nem törvényszerű, ezért fontos az önismeret, de mint lehetőségre, erre is érdemes gondolni.
3. A házas felek meg tudják változtatni a másikat
Régi hiedelem, hogy a házas felek sorsforító változásokat tudnak elérni a párjuk életében, pusztán azért, mert akad erre néhány példa. A statisztikák sajnos épp az ellenkezőjét mutatják. Éppen az a fél szokta gyakran feladni önmagát, aki nagy reményekkel, a másik megmentőjeként érkezik a kapcsolatba. „Majd megtér, ha látja az én hitemet.” „Majd leteszi a cigit, ha megszülöm az első közös gyermekünket.” „Majd leteszi az alkoholt, ha érzi, hogy van kihez hazamennie.” Ezeknél jóval nagyobb önbecsapásokra is képesek vagyunk. Bár az is téves megközelítés, ha pusztán önmagunk boldogságát várjuk a házasságtól, de olyan kapcsolatba nem érdemes belemenni, amelyben már a legelején komoly kompromisszumokat kell kötnünk. Amelyben kezdetektől fogva nem azonosak a legfontosabb dolgokkal kapcsolatos nézeteink, hozzáállásunk.
Ugyanakkor biztatásként azt is szeretném leszögezni, hogy mindnyájan folyamatos változásban vagyunk. Kisebb, de sokszor nagyobb dolgokban is, állandóan alakul a személyiségünk, érdeklődésünk, viselkedésünk, de ezek legtöbbször belső motivációból vagy a körülmények drasztikus változásából fakadnak. Éppen ezért a házasságban, párkapcsolatban első sorban saját magunkért vagyunk felelősek.
Az a feladatunk, hogy mi magunk változzunk folyamatosan önmagunk egyre jobb és jobb kiadása felé.
+1 A házasságom legfőbb célja, hogy én boldog legyek
Manapság minden arról szól, hogy jól legyünk, ne fájjon, ne hiányozzon, ne szomorítson el semmi sem. Szeretünk a házasságra is úgy gondolni, mint egy idilli állapotra, ahol a felek vállt vállnak vetve küzdenek jóban és rosszban, és a legnagyobb nehézségeket is mosolyogva hagyják maguk mögött. Ilyen csak a mesében van. Ettől függetlenül nem önző gondolat, ha szeretnénk boldogan élni a házasságunkban. De nem jó, ha ezt tűzzük ki legfőbb célként, mert amint jön egy nehézség, és a boldogságunkra árnyék vetül, máris menekülőutat fogunk keresni, de minimum csalódottak leszünk.
Fordított esetben azonban, amikor társunkat igyekszünk boldoggá tenni, a nehezebb időkben is nyugalom, béke és egy boldog alapérzés jellemezheti a házasságunkat. A boldogság csak egy érzés, ami könnyen múlik, mégis mindnyájan erre vágyunk. Éppen ezért érdemes a maradandó értékekre összpontosítanunk, a házastársunkért munkálkodni, és a boldogságot megkapjuk ráadásként az embert próbáló időkben is.
